Városi élőhelyek

A denevérek hazánkban védettek, tilos őket kilakoltatni

Állatok a városban

Az épületek falai, tetői és kéményei sok faj számára a természetes sziklákat idézik, míg a csendes pincék és padlások olyanok, mint a barlangok vagy faodvak: biztonságos búvóhelyet nyújtanak például denevéreknek és baglyoknak.

A parkok, elhagyott telkek és városi gyepek nem „üres terek” – hanem kulcsfontosságú élőhelyek. Ezek biztosítanak táplálékot, pihenőhelyeket és mozgási útvonalat (zöld folyosót) számos fajnak, különösen a beporzó rovaroknak.

Az állatok számára a város élőhelyfoltok összessége

Városi térkép az állatok szemével

Az állatok nem utcákat és épületeket látnak – hanem lehetőségeket és mintázatokat. Egy madár számára a város egy sziklás hegyoldal, egy denevérnek barlangrendszer, egy sünnek pedig mozaikos táj, búvóhelyekkel és táplálékforrásokkal.
Ők nem választják szét a „természetet” és az „épített környezetet” – egyszerűen alkalmazkodnak ahhoz, amit találnak.

Az ökológiai folyosókat a természet hozta létre

Zöld szigetek helyett összefüggő hálózat

A városi élővilág megőrzéséhez nem elég, ha elszigetelt „zöld szigeteket” hozunk létre.
Az állatoknak (sőt, a növényeknek is) mozgásra, terjedésre és genetikai frissülésre van szükségük.
De vajon mi a különbség a természetes hálózat és az ember alkotta folyosók között?

Napjainkban több folyó és vizes élőhely kap esélyt a gyógyulásra

Ősi utak: az ökológiai folyosók

Ezek a „folyosók” az eredeti, természetes ökológiai hálózat részei, például folyóvölgyek, vízparti sávok, vagy erdősávok. Ezek kötik össze a természetes vagy természetközeli területek értékes területeit (például nemzeti parkok vagy védett erdők), biztosítva a fajok zavartalan vándorlását.

A zöldfolyosók mesterségesen létrehozott struktúrák

Zöldfolyosók - tudatos város- és tájtervezés:

A zöldfolyosókat mi, emberek hozzuk létre és alakítjuk ki a településeken belül, vagy nagyobb léptékben akár a tájban is.
Ezek olyan mesterségesen fenntartott zöldfelületek – például parkok sora, fasorok vagy beültetett vasúti rézsűk, vadátjárók –, amelyek a sűrű beépítettség ellenére is átjárhatóságot biztosítanak a város szövetében, vagy a mezőgazdaság és infrastruktúra által szétszabdalt tájban.

A városi állatok számára az összekapcsolt zöldterületek biztosítják a táplálkozást, szaporodást

Lépegetőkövek: oázisok a vándorlóknak

Nem minden faj igényel összefüggő erdősávot a haladáshoz. Sok élőlény számára elegendőek az úgynevezett lépegetőkövek:

Ezek olyan kisebb, pontszerű élőhelyek, amelyek megállóként szolgálnak a vándorlás során. Városokban ilyenek lehetnek például egy vadvirágos kiskert, zöldtető vagy egy belső udvar fája, míg táji léptékben ezek lehetnek például kisebb mocsarak, facsoportok, extenzív gyümölcsösök, tanyasi itatóhelyek.

Ahogy a patakon köveken lépkedve kelünk át, úgy pihen meg és táplálkozik a beporzó rovar vagy az énekesmadár ezeken a „biológiai állomásokon”, amíg el nem éri a következő nagyobb zöldfelületet.

Mi hogyan segíthetünk?

Tudatos zöldítéssel mi magunk is létrehozhatunk ilyen lépegetőköveket.
Kertünk, erkélyünk vagy teraszunk néhány gondosan megválasztott növénnyel, madáritatóval,
vagy sünmenedékkel máris ennek a zöld hálózatnak a része.
Egy apró sziget is sokat jelent az élővilág számára!