Az erdőterápia alapjai és gyakorlata

A Shinrin-Yoku az 1980-as években jelent meg Japánban, mint a preventív egészségügyi ellátás része, válaszul a városi élet okozta stresszre és a természettől való elidegenedésre.

A gyakorlat lényege

Az erdőfürdőzés során nem a megtett távolság vagy a sebesség a fontos, hanem az, hogy lassítsunk le, kapcsoljuk ki az elektronikát (telefon, okosóra, stb.), és a jelen pillanatra koncentráljunk. A hangsúly az érzékszerveken van:

Látás: Figyeljük meg a zöld, sárga, piros színeket, a fény játékát a lombok között, az erdő tájait.

Hallás: Hallgassuk a madárcsicsergést, a szél susogását a levelekben, a patak csobogását.

Szaglás: Szívjuk magunkba a fák és virágok illatát, a friss, tiszta levegőt. A fák által kibocsátott illékony anyagok, az úgynevezett fitoncidok (pl. alfa-pinén, limonén), nagy szerepet játszanak a terápiás hatásban.

Tapintás: Érintsük meg a fa kérgét, a mohát, a leveleket, a földet.

Ízlelés: Érezzük a friss levegő ízét, esetleg erdei gyümölcsöket kóstoljunk (ha megbízható forrásból származnak).

A gyakorlat gyakran magában foglal vezetett "meghívásokat" vagy feladatokat, amelyeket az erdőterapeuta ad a résztvevőknek, hogy tudatosan aktiválják az érzékszerveiket és mélyebben kapcsolódjanak az erdőhöz.