Fenntarthatóság

Mit jelent a fenntarthatóság?

A fenntarthatóság, mint fogalom, nem új keletű, voltaképpen az ENSZ egyik bizottságának (Brundtland-Bizottság) 1987-es, „Közös jövőnk” című jelentéséből származik. Fenntartható fejlődésnek nevezték azt a fejlődési módot, amely a jelen szükségleteit úgy elégíti ki, hogy nem veszélyezteti a jövő generációk szükségleteinek kielégítését.

Magát a fogalmat azóta már a legkülönfélébb összefüggésekben alkalmazzák, a tudományos, társadalmi, gazdasági és a környezettel kapcsolatos területeken egyaránt. A fenntarthatóság kérdése napjainkra az emberiség alapproblémájává vált, komoly környezeti, társadalmi és gazdasági vonatkozásai vannak.

A környezeti fenntarthatóság problémaköréhez tartoznak többek között az éghajlatváltozás kihívásai, a fenntartható mezőgazdaság megoldásai, az energiahatékony rendszerek kialakítása, valamint a környezet, a természeti erőforrások és a biológiai sokféleség védelme.

A társadalmi fenntarthatóság kapcsán említhetjük az ellenállóképes vidéki közösségeket, amelyek képesek megbirkózni a helyi kihívásokkal, a tudás és innováció szerepét és érvényesülését, vagy az élelmiszerbiztonságot, amely mögött hatékony, etikus és természetalapú élelmiszer-termelés áll.

A gazdasági fenntarthatósághoz hozzátartozik a közösségek függetlensége, és az, hogy hozzáférhessenek a szükséges erőforrásokhoz és megélhetési forrásaik biztosítva legyenek.

Körforgásos gazdaság

A körforgásos gazdaság elve szorosan kapcsolódik a fenntarthatósághoz, lényege voltaképpen a természetes folyamatok, rendszerek utánzása, ahol nincs hulladék, és minden visszakerül a körforgásba. Egy természetes folyamat végterméke egy másik folyamat kiindulóanyaga. A körforgásos gazdaság alappillérét a termékek életciklusának meghosszabbítása képezi, illetve az, hogy hulladékká alakulásuk után egy másik folyamatban felhasználhatóak legyenek.

Az elsődleges lépés a tervezőké, gyártóké, hogy olyan termékek jöjjenek létre, amelyek anyagai szétválaszthatók és felhasználhatók a hulladékká válás után is. A fogyasztók pedig azzal tehetnek sokat, ha az adott terméket sokáig használják, szükség esetén megjavítják, ha pedig fölöslegessé válik, továbbadják, újrahasznosítják. A körforgásos gazdaság a lineáris gazdaság ellentéte, ez utóbbiban a termékek egyszeri felhasználásúak és véglegesen megsemmisülnek a folyamat végén.

A körforgásos gazdaságban nagy hangsúlyt kap a fenntartható termékek népszerűsítése és a fogyasztók ösztönzése a „zöld átállásra”. Ebben a gazdaságmodellben a fenntarthatóság elvei érvényesülnek az energiafelhasználásban, valamint az ipar és a szolgáltatások területein, így például a közlekedés, az építőanyagok, építészeti és kertészeti megoldások, az étkezés, és a szolgáltatások esetében, de akár a bútorok, műszaki és berendezési tárgyak, textíliák gyártása, felhasználása során is.

’Zero waste’ - vagyis hulladékmentesség

A divatossá vált kifejezést Paul Palmer amerikai vegyész használta először az 1970-es években, aki céget alapított a Szilícium-völgyben keletkező nagy mennyiségű vegyi anyag újrahasznosítására. Napjainkra a kifejezés mozgalmat, életmódot, szemléletet jelent, amelynek lényege a hulladékok minimálisra csökkentése. Voltaképpen a körkörös gazdaság egyik alappillére, hiszen az anyagok, termékek ciklikusságán alapszik.

A zero waste életvitelt elsősorban az új technológiák, a gyártók és a munkáltatók (szemléletváltó vállalati kultúra, zöld iroda, stb.), tudják elősegíteni. Ezzel a fogyasztói rendszerben az utólagos hulladékgazdálkodás helyett a megelőzésre kerülne át a hangsúly. Tudatos fogyasztóként azonban mi magunk is sokat megtehetünk a változásért. Ha a zero waste életmódot szeretnénk követni, szemléletünket, fogyasztási szokásainkat kell átformálnunk, így egyénileg is hozzájárulhatunk a környezetünk kíméléséhez.

Vásárláskor gondoljuk át, valóban szükségünk van-e az adott termékre, meddig fogjuk használni. Lehetőleg keressünk újra felhasználható vagy lebomló anyagú termékeket, különös tekintettel azok csomagolására. Kerüljük a műanyagokat, álljunk ellen a „fast fashion” irányzatainak (saját stílusunk időtállóbb), megunt holmijainkat ajándékozzuk el, újítsuk fel, vagy hasznosítsuk újra, ha pedig valami elromlott, javíttassuk meg. Használt tárgyakat, bútorokat, divatholmikat is beszerezhetünk, találjuk meg igényeinkben az egyensúlyt.

A zero waste életmódhoz hozzátartozik az is, hogy globálisan gondolkozzunk. Ha lehet, vásároljunk „Fair trade” termékeket, amelyek méltányos kereskedelemből származnak. Erre vonatkozóan mindig találunk jelzést a csomagoláson, és megvásárlásukkal a származási hely közösségeit, élővilágvédelmét támogatjuk.

Amennyire csak tudjuk, gyűjtsük szelektíven a hulladékot, komposztáljuk a konyhai és kerti hulladékot. Háztartási vagy kerti vegyszerekből válasszuk a kímélő, öko, vagy bio változatokat, gondoljunk arra, hogy ezek maradványai a talajainkba, vizeinkbe jutnak. Tönkrement elektronikai eszközeinket vigyük megfelelő gyűjtőhelyre, ahonnan eljutnak a speciális szétszerelő, újra hasznosító üzemekbe.

Otthonainkban használjuk ésszerűen az energiát, amennyire pénztárcánk engedi, próbáljunk költséghatékony megoldásokat találni (napelem, korszerű hőszigetelés). Bánjunk kíméletesen a vízzel, hiszen legnagyobb földi kincsünknek nevezhetjük. Ha van saját, vagy közösségi kertünk, mindenképpen gyűjtsük az esővizet, és csökkentsük minimálisra a vízigényünket azáltal, hogy vízellátásunk hatékonyságát növeljük (csepegtető öntözőrendszer, mulcsozás, szárazságtűrő növények alkalmazása).