1. A városok zöldterületei és zöldfelületei ellensúlyozni képesek a lakosságra nehezedő környezeti terhelést. Természetesen ez a hatás annál nagyobb, minél több a „zöld” a városban.

2. A fák és cserjék lombozata megszűri a levegőt, megköti a szennyezőanyagokat és a port, valamint oxigént termel. A cserjék, kisebb évelő növények az utak mentén felfogják a talaj közelében és az útszélen keletkező port, kipufogógázokat és csökkentik a zajterhelést.

3. Nagyobb termetű, vagy gyorsan növekvő fák ültetésével az adott városrész klimatikus viszonyai javulnak, elsősorban a mikroklíma, ami éppen a helyi lakosság számára fontos.

4. A fák – árnyékoló hatásuk mellett –  átszellőztetik és hűtik a nehéz, városi levegőt, aminek különösen a nyári hónapokban van jelentősége. Ilyenkor ugyanis különösen felerősödik a városi hősziget-effektus. A jelenség lényege, hogy a városklíma (főként a belvárosban) félsivatagi, sivatagi klímához válik hasonlóvá. 

 5. A zöldfelületek csökkentik ezt a „sivatagi” hatást, amivel javítják az életminőséget, ugyanakkor pihentető (rekreációs) hatásuk is van, hiszen egy virágos járdaszegély vagy egy zöld fal mellett elmenni, buszra várni vagy kutyát sétáltatni sokkal kellemesebb, pihentetőbb, mintha a kietlen betont látnánk.